Nem a hely számít, hanem az, ami a szívedben van. Az imádkozás egy személyes dolog közted és Isten között. És mégis, a keresztény hit egyik központi eleme, hogy olyan emberek közösségéhez tartozzunk, akik ugyanabban hisznek, mint mi; akik olyan közel állnak hozzánk, hogy testvéreinknek tekinthetjük őket.
Lehetséges az egyik a másik nélkül? A gyülekezet/templom nem csak egy vasárnapi klub, ahová az emberek hagyományból vagy képmutatásból járnak?
A válasz az, hogy nem.
Jézusnak a vallásos emberekkel volt a legnehezebb dolga, hiszen az Ő korának legtekintélyesebb és legvallásosabb emberei, a farizeusok voltak azok, akik keresztre feszítették őt. Mielőtt meghalt, nekik is megnehezítette a dolgukat: gonosz kígyóknak nevezte őket, mert bűntudatot keltettek az emberekben, és azt mondta, hogy bár ‘helyes dolgokat’ mondtak és tettek, a szívük távol volt Istentől. A vallás tehát olyasvalami, amit Isten nem szeret, hisz Ő olyan embereket keres, akik kapcsolatot akarnak Vele.
Egy templom vagy gyülekezet tökéletes hely lehet az imádkozáshoz: béke, gyertyafény, zene… De ugyanakkor lehet a legrosszabb is ha kínosan, zavarban (kényelmetlenül a saját bőrünkben) érezzük magunkat. Isten mindenekelőtt azt becsüli, ha őszinték és szavahihetőek vagyunk Vele, és ha a templomban/gyülekezetben szerzett tapasztalataink arra késztetnek, hogy másnak tettessük magunkat, mint akik vagyunk, akkor az ellentétes azzal, amit Jézus kér tőlünk.
Amikor imádkozunk, az számít, ami a szívünkben van, nem pedig a helyszín vagy az, hogy csukott szemmel és összekulcsolt kézzel imádkozunk-e. Jézus azért jött, hogy önmagunk lehessünk, méghozzá a legjobb változatai annak, akiknek teremtettünk. Amikor meghalt a kereszten, egy hatalmas függöny kettészakadt egy templomban. Mit jelentett ez a különös esemény?
A függöny egy jeruzsálemi templomban volt (ez volt az a hely, ahová Jézus gyakran járt istentiszteletre). Ez a függöny megosztottságot jelképezett, mert mindenkit arra emlékeztetett, hogy csak bizonyos embereket tartottak elég tisztának ahhoz, hogy Istenhez közeledjenek.
Jézus halála ezt örökre megváltoztatta. A mindannyiunk iránti szeretete miatt szent áldozatul adta a testét, hogy mindannyian elég tisztának minősülhessünk ahhoz, hogy közvetlenül Istenhez fordulhassunk, anélkül, hogy bármi is az utunkba állna, ami megakadályozhatna bennünket.
Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy bárhol és bármikor becsukhatjuk a szemünket, és egy hatalmas és szent Isten jelenlétében lehetünk. Nincs szükség templomra/gyülekezetre, papra/pásztorra vagy különleges szavakra. Ez azt jelenti, hogy imádkozhatunk az ágyunkban, séta közben, a buszon, egyedül, tömegben vagy egy gyönyörű naplementét nézve is.
A templom/gyülekezet sokak számára negatív értelmű szó. Mindenki ismer olyan embert, akinek van tapasztalata képmutatással vagy még annál is rosszabbal. Nem beszélve a történelemből ismert vérontásokról, valamint az egyház szerepéről a rabszolgaságban, az apartheidben és más olyan rendszerekben és szabályokban, amelyek ártatlan emberek életét keserítették meg.
Amikor egy szervezet nagy hatalommal bír, lesznek, akik gondoskodnak arról, hogy gonosz dolgok történjenek az adott mozgalmon keresztül - és ez történt az egyházzal is az idők folyamán. Időről időre eltérítették az eredeti elhívásától, és a Biblia szerint ez olyasvalami, ami miatt Isten rendkívül megharagszik.
A keresztény egyház nem úgy indult, mint egy hatalommal bíró intézmény vagy mint egy nagy, öreg kőépület, ahol mindenki feláll, leül és zsoltárokat énekel. Azzal kezdődött, hogy Jézus és követői összegyűltek, hogy együtt munkálkodhassanak, hogy vigyázzanak egymásra, hogy imádkozzanak Istenhez, hogy dicsőítsék Istent, hogy meghallgassák Jézus tanítását különböző témákról, hogy megosszák egymással a legfrissebb híreket. Inkább hasonlított egy rockzenekar turnéjára, mint egy vasárnap délelőttre a templomban. Olyan emberek csoportja volt, akik közös céllal járták az utakat, hogy mindenkinek elmondják és megmutassák Isten új tervét a világ számára, és eközben szükségük volt arra, hogy együtt egyenek, megosszák a pénzügyeiket, és ami a legfontosabb, megtanulják, hogyan szeressék egymást.
Jézus nem volt ellene a formális istentiszteletnek (zsidó származású volt, és rendszeresen járt a templomba imádkozni), de az Atyja iránti szeretettel a szívében ment oda. Tudta, hogy sokan csak azért járnak templomba, mert muszáj volt nekik, vagy mert az volt a fontos számukra, hogy mások mit gondoltak róluk. Jézus azt tanította, hogy az Istenhez, a barátainkhoz és a családunkhoz fűződő szeretetteljes kapcsolatok fontosabbak, mint a rituálék.
Az egyháznak ez a jó változata az idők folyamán tovább élt. Ez az egyház az, ahol szeretetteljes kapcsolatok léteznek, ahol az emberek őszintén imádják Istent, és ahol a szemlélet és a szándék lehetővé tette a változást a világban. A rabszolgaellenes-, a szociális és polgár jogi mozgalmak mind a változásért fellépő hívők csoportjaiból jöttek létre.
Ha úgy döntesz, hogy Jézust követed, Isten azt szeretné, hogy legyenek olyan emberek az életedben, akik ugyanabban hisznek, mint te; olyan emberek, akikre testvérekként tekinthetsz. Lehet, hogy úgy gondolod, hogy ilyen barátságok nem lehetségesek vagy nem kívánatosak az általad ismert közösségekben. De az Egyház átalakulóban van.
A vasárnap délelőttönkénti hagyományos istentiszteletek mellett vannak olyan csoportok is, amelyek emberek otthonaiban, mozikban vagy iskolákban gyűlnek össze. Vannak keresztények, akik úgy döntenek, hogy együtt élnek és dolgoznak sokszor szegényes bérházakban, és vannak olyan gyülekezetek is, amelyek Costa vagy Starbucks kávézókban gyűlnek össze. Egy kis erőfeszítéssel te is találhatsz hasonlóan gondolkodó embereket, akik egy életre szóló barátaiddá válhatnak.